Ma végre komoly csapást sikerült bevinnünk a poloskák ellen. Reggel, hajnali 10-kor édes álmomból egy szaki vert fel, aki csak annyit tudott kérdezni, hogy "csótány van?". Válaszomra, miszerint csak poloskával szolgálhatunk, egyből felcsillant a szeme, végre vmi kihívás. Rögtön rendelkezett, hogy hagyjuk el a szobát, és délutánig vissza se jöjjünk, meg természetesen, hogy a kajákat cuccoljuk el. Távozásunk után rögtön megindította a gáztámadást, ami szinte megszégyenítette az ypres-i csatát is, vagyis osztotta cuccot mint misén a tömjént a túlvezérelt ministráns.Délután mikor visszatértünk a romok megszemlélésére, egy masszív permetszer szag fogadott, kb olyan volt, mint mikor öregfater permetez a maradékokból kevert csodaszerrel, ami szinte minden kultúrnövény növekedését visszaveti pár héttel, már amelyik túléli a kiképzést. Alapos szellőztetéssel sem tudtunk a halál szagától megszabadulni. Az esti zh-n is el kellett telni vagy 30 percnek mikorra megéreztem a szomszéd csaj parfürmjét, abba bele se gondolok ők mint gondolhattak, az én szagomról.
Egyszer már azt hittem leszámoltam a kis poloskákkal, mikor eltoltam az ágyam körül egy fél Chemotoxot, de az hasztalan erőfeszítésnek bizonyult. Remélem ezúttal, ennyi szenvedés után végleg eltünnek, vagy ki tudja, lehet mi fogunk hamarabb elfogyni.
